Néha az emberek azt mondják nekem: „Professzor úr, olyan rózsaszín.”
Kis mosollyal és némi óvatossággal mondják, mintha nem lennének biztosak benne, hogy bók-e. És tudom, hogy nem a színre gondolnak. Arra, ahogyan az orvoslásról, a megelőzésről, az életről beszélek. Azt akarják mondani, hogy a nyelvezetemben kevésbé van keménység, mint amit egy orvostól elvárnának. És mégis van benne pontosság. Egy olyan pontosság, ami a tapasztalatból fakad, nem a távolságból.
A rózsaszín soha nem volt dísz számomra. A tapasztalat színe. Szimbolikusan az emlőrákos nőkhöz tartozik. A Belliskekhez tartozik. Azokhoz a pillanatokhoz tartozik, amikor az ember abbahagyja a kérdést, hogy néz ki, és elkezdi azt kérdezni, hogy ki ő. Ha egyszer megtapasztaltad ezt a színt a másik oldalról, soha többé nem érzékeled felületesen. A test emlékezetének részévé válik.
Amióta személyes onkológiai mellrákdiagnózisomat felállították, a Belliskákkal dolgozom. Nem külső szemlélőként, hanem olyan nőként, aki ugyanabban a helyzetben találta magát, mint ők. A Belliskák egy betegprojekt, amely abból az igényből fakadt, hogy a nők a saját hangjukon beszélhessenek, megosszák tapasztalataikat, eligazodjanak az információkban, és ne maradjanak egyedül a betegségükben. Ez a betegkezdeményezés fokozatosan teret nyitott a szakértőkkel való mélyebb együttműködésnek, valamint olyan támogató központok és programok létrehozásának, amelyeket ma az átfogó onkológiai ellátás magától értetődő részének tekintünk. Számomra a Belliskákkal való munka nem kiegészítése a szakmai munkámnak. Természetes része annak, mert összekapcsolja az orvostudományt az élet valóságával.
Preventív medicinával foglalkozom. Egész szakmai életemet egy olyan térben töltöttem, ahol a kockázat, a valószínűség és az idő szerepet játszik. Azt tanítom, hogy a civilizációs betegségek nem a véletlen művei. Hogy a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és egyes daganatok lassan, csendben, figyelmeztető jelek nélkül fejlődnek ki. Azt tanítom, hogy a megelőzés működik. És hogy a lényege egyszerű: időben érkezni.
A professzor INFINITE MedStyle prémium műköpenyt, rózsaszín orvosi köpenyt és rózsaszín INFINITE MedStyle nadrágot visel. Emellett MDF 777 Rose Gold sztetoszkópot is visel – egy elegáns, könnyű és megbízható társ a mindennapi gyakorlathoz.
Sokáig azt hittem, hogy ehhez elég az információ. Adatok. Ajánlások. Aztán megbetegedtem, és megértettem, hogy a megelőzés nem csak az adatokkal kezdődik, hanem elsősorban a fejben, a gondolkodásmódban. Abban, ahogyan magunkról gondolkodunk, ahogyan a félelmet kezeljük, és ahogyan hajlandóak vagyunk meghallani a kényelmetlen igazságot. Csak ebből a mentális beállítottságból épül be a megelőzés az érzelmekbe, a viselkedésbe, és végül a testbe is.
Páciensként az orvostudomány világa másképp néz ki. Hirtelen megérti az ember, hogy az emberek nem azért halogatják a megelőzést, mert felelőtlenek lennének. Azért halogatják, mert félnek. Félnek attól a pillanattól, amikor a bizonytalan nyugtalanság megnevezett valósággá válik. Félnek a kontroll elvesztésétől. És a félelmet nem lehet érvekkel eloszlatni.
A megelőzés sorsa abban a pillanatban dől el, amikor az ember úgy dönt, hogy belép a rendelőbe. És ezt a döntést mélyen befolyásolja a gondolkodásmódja. Hogy a testét szövetségesnek vagy fenyegetésnek tekinti-e. Hogy lelkileg felkészült-e a válaszra. Az érzelmek ekkor nem az észszerűség ellentétei. Hanem annak folytatása.
A krónikus stressz befolyásolja a vérnyomást, az anyagcserét és az immunválaszt is. Ezt tudjuk. Mégis gyakran alábecsüljük, hogy a civilizációs betegségek megelőzése összefügg a hosszú távú pszichés beállítottsággal, a biztonságérzettel és az élet értelmével. Az agy nem reagál az absztrakt jövőre. A jelenre reagál, és arra, hogy lát-e okot a folytatásra.
A nucleus accumbens, a motiváció és a jutalom központja, kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban. Apró impulzusokra van szüksége, amelyek megerősítik, hogy az öngondoskodásnak van értelme. Nyugalom. Méltóság. Egy kis öröm. Ezek nélkül elvész a motiváció a szokások megváltoztatására, a vizsgálatokra járásra, a megelőzés komolyan vételére. A remény nem szentimentalizmus. Ez a változás neurobiológiai feltétele.
Kétoldali masztektómia után a nő kapcsolata a saját testével alapvetően megváltozik. A test megszűnik magától értetődőnek lenni. Az emlékezet hordozójává válik. És éppen itt dől el, hogy a nő képes-e kapcsolatban maradni a nőiességével. A nőiesség érzése nem felszínes kategória. Ez az egészség része. A nő nem veszítheti el önmagát, még a túlélés nevében sem.
Ezért is van számomra értelme a rózsaszín orvosi ruházatnak. Nem esztétikai gesztusként, hanem a méltóság és az emberség visszatérésének részeként az orvostudomány terébe. Olyan ruházat, amelyben a nő jól érezheti magát anélkül, hogy elveszítené a szakmai hitelességét. Ruházat, amely támogatja a teljesség érzését. Ha egy nő jól érzi magát a testében, könnyebben gondoskodik magáról. És ez a megelőzés a gyakorlatban.
Úgy döntöttem, hogy tapasztalataimat a Doktornő rózsaszínben, avagy életem a rákkal (Doktorka v růžovém aneb můj život s rakovinou) című könyvben írom meg. Nem azért, hogy magáról a betegségről írjak, hanem azért, hogy leírjam a szemléletváltozást az élettel, az orvoslással és a megelőzéssel kapcsolatban. A könyv abból az igényből született, hogy hangot adjak azoknak a gondolatoknak, amelyek a kórház mindennapi működése során gyakran kimondatlanok maradnak. Nőknek, orvosoknak és mindenkinek szól, aki meg akarja érteni, hogy a megelőzés nem ijesztgetés, hanem az önmagunkhoz fűződő viszony.
A megelőzés nem moralizálás. A feltételek megteremtése, amelyek között jó döntéseket hozhatunk. Önmagunknak. Békében.
És ezért mondom, hogy a rózsaszín nem csupán egy szín. A rózsaszín a megelőzés. Emlékeztető arra, hogy az orvoslás nem a diagnózissal kezdődik, hanem a gondolkodásmóddal. Hogy a korai reagálás bátorság kérdése. És hogy a remény, a csendes és mindennapi, az egyik legerősebb megelőző eszközünk.
Az egészséget gyakran nem abban a pillanatban mentjük meg, amikor elkezdünk gyógyulni. Sokkal korábban mentjük meg. Azokban a gondolatokban, amelyeket megengedünk magunknak. És az ezekből fakadó döntésekben.
MOTTOM
A megelőzés a fejben kezdődik. Abban a bátorságban, hogy őszintén gondolkodjunk önmagunkról, kapcsolatban maradjunk a testünkkel, és teret adjunk a reménynek a munkához.
Prof. MUDr. Lenka Borská Ph.D., a Megelőző Orvostudományi Intézet vezetője
