„Az emberek az istenektől egészséget kérnek, de nem tudják, hogy maguk is hatalmukban áll az egészségük.” Demokritos (kb. 460–370 i. e.)
Ki vagyok és mi a célom? A nevem Lenka Borská. Orvos vagyok, aki arra törekszik, hogy az orvostanhallgatókat megismertesse azzal, hogyan lehet meghosszabbítani az egészségben töltött életéveket.
Úgy gondolom, hogy az orvostudományban szükség van egy bizonyos mértékű szellemi exhibicionizmusra. Képesnek kell lenni kommunikálni az emberekkel, érvényesíteni a saját gondolatokat, nyilvánosan fellépni és bemutatni a munkánk eredményeit. Gyerekkorom óta extrovertált vagyok, amikor elkezdtem alapvető válaszokat keresni az emberi egészségre vonatkozó kérdésekre. A legfontosabb kérdés az volt, hogy mi történik a testemmel, ha megbetegszem? Miért van ez így, és mit tehetek azért, hogy megőrizzem az egészségemet?
Nem csoda tehát, hogy orvostudományt kezdtem tanulni, majd később a kóros élettan területén kezdtem el dolgozni, amely a betegségek okait, mechanizmusait és lefolyását vizsgálja. A kóros élettanban leginkább az ragadott meg, hogy az emberi testben minden összefügg minden mással. Tudtam, hogy ha elég képzett leszek ezen a területen, akkor elkezdhetek kérdéseket feltenni a diákoknak. Ezért elkezdtem tanulmányozni azokat a kölcsönös mechanizmusokat, amelyek a test egységét, a „homeosztázist” igyekeznek fenntartani, hogy magam is jól megértsem őket. Kezdetben önálló tanulással és ábrák rajzolásával töltöttem a napjaimat, hogy aztán a lehető legjobban le tudjam írni a diákoknak, hogyan működik az emberi test.
Az órákon igyekeztem olyan szemléletes példákat keresni az emberi életből, amelyekkel a lehető legérthetőbbé tudtam tenni az elmélkedésemet. A hőgutát úgy írtam le, mint egy kalapáccsal összetört termosztátot a házban. Az immunrendszer működését pedig egy jól és rosszul felfegyverzett harcosokból álló hadsereghez hasonlítottam. Az autoimmun betegségek kialakulásának okait pedig egy szakiskolához, ahol a diákok új ismereteket tanulnak, és ha nem boldogulnak, el kell menniük. El kell menniük az iskolából, de akkor is, ha jól tanulnak, de nem reagálnak megfelelően a parancsokra. Viszonylag nehéz feladat volt leírni bizonyos daganatos betegségek formáit, példaként említhető egy focimeccs, ahol egy új csapat, teljesen más mezben, „piros pöttyösben” váratlanul beront a már folyó mérkőzésbe, és nem hajlandó alávetni magát a helyi szabályoknak. És mivel a diákokkal való kommunikáció során észrevettem, hogy őket is érdekli, ami engem gyerekkoromban, azaz hogyan lehet megelőzni a negatív hatásokat az emberi egészségre, egyre többet kezdtem kérdezni arról, mit tehetünk azért, hogy egészségesek maradjunk. Nagyon vicces volt, hogy a diákok gyakran panaszkodtak például az orvostudományi tanulmányok és a fokozott bélgázok közötti összefüggésre. Így az órákon összefoglaltuk a megelőző tevékenységek alapelveit, amelyek nemcsak nekünk, hanem a környezetünknek is hasznosak. A viszonylag unalmas téma így nagyon gyakran nagyon mulatságossá vált, és annyira lekötötte a hallgatókat, hogy maguk is elkezdtek új és új patofiziológiai mechanizmusokat felfedezni és fejleszteni.
Ha lehetett, előadásomat kérdésekkel kezdtem. Mi ez? Miért van ez így? Mi ennek a jelentősége? Mit gondolnak erről a problémáról? Hogyan nyilvánul meg? Mi lehet ennek az oka? És főleg: meg lehet-e ezt előre megakadályozni?
A megelőző orvoslás iránti folyamatos érdeklődésem hamarosan eredményeket hozott, és 2021. január 1-jén a Karlova Egyetem Orvostudományi Karának Megelőző Orvoslás Tanszékének első vezetője lettem Hradec Královéban.
Intézetünk alapvető feladata az orvostanhallgatók egészséges életmódra való orientálása. A fő gondolatot a hallgatók önálló logikai gondolkodásának erősítésében és fejlesztésében látom az elsődleges és korai másodlagos megelőzés területén. Teret kell adni a hallgatóknak, hogy maguk is aktívan elgondolkodjanak a mai kor megelőző programjain. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hallgatók tudatosítsák magukban, hogyan kell bevezetni a nagyközönséget az egészséges életmód titkaiba, és főleg, hogyan lehet kiszabadulni a médiában ma megjelenő félrevezető tanácsok egész spektrumából. A gyorsan változó időkben a hallgatókat olyan minőségi alapképzéssel kell felkészíteni, amely nem csak a múltra és a bevett sztereotípiákra tekint, hanem képes a jövőbe nézni és elgondolkodni azon trendeken, amelyek az elkövetkező években befolyásolni fogják az orvostudományt.
Kutatóintézetünk különös figyelmet fordít a szeneszcencia (öregedés) problémájára, mint az organizmus fiziológiai és biokémiai funkcióinak hatékonyságának komplex csökkenési folyamatára, amely a betegségek kialakulásának és fejlődésének valószínűségét növeli. Általánosan ismert, hogy mindig jobb a megelőzésbe fektetni, mint a következményekbe. Jelenleg ezért csapatunk konkrét immunológiai és biokémiai kutatási eljárásokon dolgozik, amelyekkel aktívan lassítható az öregedés. Együttműködő partnereink között vannak szakértők az Egyesült Államokból, Németországból és Nagy-Britanniából is.
A munka egyben a hobbim is. Mivel szeretek utazni, nagyra értékelem a szakmámat, mert lehetővé teszi számomra, hogy új országokat és kultúrákat ismerjek meg. A tudományos pályán kívül szeretek sportban is megmérkőzni. Leginkább a golf varázsolt el. Ebben két tulajdonságomat is ötvözhetem, amelyek velem születtek: a velem született versenyszellemet és a mozgás iránti szeretetet. A szükséges kikapcsolódást a természetben töltött idő biztosítja számomra. Életenergiám fő forrásának gyermekeimet tartom, akik arra késztetnek, hogy mindig jó formában legyek.
„Az orvos feladata nem csupán az élet helyreállítása és rövid távú fenntartása, hanem a károsodásoktól való védelem és a csodálatos tökéletesség és szépség csúcsára való eljuttatás is. Az orvostudomány csak akkor lesz tökéletes, ha megtanítja az emberi szervezet törékenységét megerősíteni, a fertőzéseket megelőzni, a betegségeket megakadályozni, és ezeket a feladatokat úgy végzi, hogy az emberi élet jól kezdődjön, boldogan és csodálatosan meghosszabbodjon egészen a természetes végéig.” Jan Evangelista Purkyně 1787-1869
prof. MUDr. Lenka Borská, Ph.D., vezetője a Megelőző Orvostudományi Intézetnek
