Studium všeobecného lékařství a zubního lékařství dohromady na sebe váže časovou náročnost, disciplínu a také velkou dávku kuráže. Kombinaci těchto oborů si zvolila lékařka a studentka Charlotte Petrová, známá na instagramu jako @medfitcharlie. Charlotte k dvouoborovému studiu přišla v podstatě náhodou. Rozhodla se vytvořit instagramový profil, kde inspiruje především ostatní studenty, seznamuje je s obory, sdílí tipy, jak zvládnout studium a v neposlední řadě propaguje zdravý životní styl. Oba obory jsou považovány za časově náročné, vyžadují spousty hodin učení doprovázených praxí, a to samy o sobě. Souběžné studium těchto dvou oborů se může zdát jako nereálné a příliš náročné, se správnou dávkou odhodlání však možné.
Možnost současného dvouoborového studia je v mnoha zemích omezená, a to z důvodu rozdílné povahy těchto dvou oborů a rozsáhlého studijního zatížení, které s sebou nesou. Většina škol preferuje specializaci a oddělené studijní plány pro tyto obory, což umožňuje studentům získat hlubší a komplexnější a lépe je tak připravit na nadcházející praxi. Pojďme se společně zeptat Charlie, jak probíhalo její studium, co by doporučila nastávajícím studentům a v čem vidí největší benefity svého kombinovaného studia.
Már kiskorodban tudtad, hogy az egészségügyben szeretnél dolgozni? Mi késztetett arra, hogy ezt válaszd?
Kiskoromban biztosan nem. Gyerekként féltem az orvosoktól, mindig elszaladtam a rendelőből, amikor vért vettek tőlem vagy beoltak. Ez csak általános iskola 9. osztályos koromban tört meg, amikor vakbélgyulladással kórházban voltam. Természetemnél fogva szerettem segíteni az embereken, gondoskodni a szeretteimről, így később kezdett el vonzódni az egészségügy. Azzal a gondolattal mentem középiskolába, hogy pszichológiát szeretnék tanulni, ezért is iratkoztam be az orvosi líceumba, ahol négy évig volt pszichológia. A középiskola alatt azonban beleszerettem a természettudományokba, lenyűgözött az emberi test, ezért kezdtem el az orvostudományon gondolkodni.
Hogyan jutott eszedbe, hogy két ilyen igényes szakon tanulj egyszerre? Melyiket kezdtél először tanulni, és miért?
Nem terveztem, ez egyszerűen az életem része volt. A középiskola elvégzése után jelentkeztem a fogászatra, az általános orvoslásra, a dentálhigiéniára és a Műegyetemre. Akkoriban a fogászatot szerettem volna a legjobban tanulni. Sajnos ez nem sikerült, de bekerültem a pilseni általános orvoslásba, aminek persze nagyon örültem. Hatalmas siker volt számomra, mert sajnos az egészségügyi egyetem tanárai nagyon alábecsültek minket, és azt mondták, hogy semmi esélyünk az orvoslásra. Így azzal a gondolattal kezdtem el tanulni Pilsenben, hogy jövőre újra megpróbálkozom a fogászati felvételi vizsgákkal, és ez sikerült is!
Miért döntöttél úgy, hogy egy ilyen igényes tanulmány mellé egy újabb igényes területet adsz hozzá?
Az általános orvosi elsőéves évemet követően a fogászatra jelentkeztem. Először azt szerettem volna, ha kiderülne, hogy mégsem nekem való, nem működnek a fogaim, vagy nem élvezem, ami megtörténhet. Ugyanakkor tudtam, hogy a legtöbb elsőéves vizsgámat elismerik, és be akartam fejezni a kihagyott tantárgyakat, hogy ne hagyjam abba. Ez végül elég sokáig tartott ahhoz, hogy végre befejezzem az orvosit. :)
Hogyan sikerült ezt összeegyeztetni, amikor a legtöbb tantárgyból 100%-os jelenlétet kell biztosítani?
Eleinte nem volt különösebben nehéz. Az általános tanulmányok második évében rugalmasabb volt az órarend, és csak egy fogászati tantárgyam volt, a preklinikai fogászat, ami egy plusz délelőttöt jelentett a gyakorlati képzésre. Ha valami átfedésbe került az órarendemben, nem volt gond megállapodni a tanárral, és egy másik csoporttal menni a gyakorlati képzésre. A magasabb években persze kicsit nehezebb volt, de továbbra is igaz volt, hogy az általános tanulmányoknak és a fogászatnak legalább a tantárgyak fele közös, így elismertették a vizsgáimat, és ezen felül tisztán fogászati tantárgyakat és klinikai gyakorlatot is felvettem a tanszéken.
Megbántad már, hogy egyszerre akartál orvosnak és fogorvosnak tanulni? Voltak olyan időszakok, amikor legszívesebben feladtad volna?
Nekem is voltak ilyen pillanataim, amikor azon tűnődtem, mi értelme az egésznek, és miért nehezítem meg magamnak a kelleténél jobban. Minden évben arra gondoltam, hogy abbahagyom, és csak fogorvosnak tanulok. Azonban egyre jobban sikerült összeegyeztetnem. Élveztem, sikerült, és amikor már túl voltam az ötödik éven, úgy döntöttem, hogy mindkettőt csinálom. Kár lenne! Sőt, hiszem, hogy ez a hatalmas tapasztalat sokat adott nekem.
Nem érezted úgy, hogy mindig félre kell tenned az egyik tanulmányodat, hogy a másikat elsajátíthasd?
Néha engem is hasonló gondolatok gyötörtek. Főleg azért, mert nagy maximalista vagyok, és nem tudok félig-meddig dolgokat csinálni. Így azt kell mondanom, hogy a legtöbb előadásra nem jártam, sem a fogászatból, sem az általánosból. A fő ok az is volt, hogy ez nem volt hatékony tanulási mód számomra, és inkább önálló tanulásra vagy más szabadidős tevékenységekre fordítottam ezt az időt. Egy másik gondolat, ami segített megszabadulni attól az érzéstől, hogy lemaradok valamiről, az a felismerés volt, hogy amit a tanulmányaink során tanulunk, az sajnos csak az alapokat jelenti, és hogy az orvostudomány nagy részét a gyakorlatban fogják elsajátítani, ráadásul nagyon gyorsan.
Korlátozta a magánéletedet két igényes terület tanulása? Maradt egyáltalán időd a magánéletedre?
Az orvostudomány gyakran eléggé korlátoz minket, de rajtunk múlik, hogyan bánunk a szabadidőnkkel. Személy szerint azt kell mondanom, hogy én nem így érzem. Mindig is elég sok mindent csináltam a tanulmányaim alatt. Rendezvényekre, diákbulikra jártam, sportoltam, egy ideig még versenyeztem is, és részmunkaidőben is dolgoztam. Azt hiszem, az áldozatok egyszerűen az orvostudomány velejárói. Mi egész hónapokat töltünk tanulással, míg a társaink elmennek szórakozni, nyaralni, családot alapítani stb., de igyekszem a legtöbbet kihozni ebből a szabadidőből, és őszintén szólva sokkal jobban fogom élvezni a jól megérdemelt pihenőt a vizsgák után, mert ez az idő nagyon értékes számomra.
Mit mondtak a körülöttem lévők arról, hogy egyszerre két szakon tanuljak?
Ez olyan fele-fele dolog volt. A családom mindig nagyon támogatott, mindig ott voltak mellettem, különösen az anyukám. Sok osztálytársam nem értette, de a másik felem támogatott és csodált. Teljesen érthető, mert nem szükséges mindkét szakterületen tanulni. De a lényeg az, hogy nekem értelmes volt. Mindent, amit csinálsz, magadért csinálj, nem kell, hogy másnak is értelmes legyen.
Ha csak egy területet kellene választanod, melyik lenne az? Az orvostudomány vagy a fogászat? És miért?
Valószínűleg a fogászat lenne az. Ha a középiskola után egyenesen a fogászatra mentem volna, teljesen más utam lett volna. A fogászat volt az álomterületem, a középiskola után szinte lehetetlennek tűnt, hogy ez igaz legyen. Tetszett az orvostudomány és a saját praxisom lehetőségének, a rugalmas munkaidőnek a képesítés nélküli változatosságával, valamint a családi élettel való jó kapcsolatnak a kombinációja. Másrészt most nagyon örülök ennek a ténynek, mert nemcsak rengeteg plusz tudást, kapcsolatot, barátot adott, hanem lehetőséget arra is, hogy első kézből tapasztaljam meg a tanulást, és most értékes tapasztalatokat adhatok át más diákoknak, amit élvezek és kiteljesítek.
Úgy érzed, megérte ez az igényes tanulmány?
Határozottan igen! Szélesebb perspektívát adott a páciensről, rengeteg tudást, amelyek kiegészítik és összekapcsolják egymást. Ráadásul én vagyok az egyik azon kevés ember közül, akik objektíven tudják értékelni a generalisták és a fogorvosok közötti végtelen csatát arról, hogy kinek nehezebb. :D
És kinek nehezebb? (nevet)
Nemrég lettél orvos, gratulálok, milyen érzés mindezek után? Hogy legalább egy részét befejezted?
Nagyon szépen köszönöm! Hihetetlen megkönnyebbülés. Végre nem csak egy túlnőtt gyerek vagyok érettségivel (haha, nevet). A legtöbb orvostanhallgató egyetért velem, milyen stresszes, amikor a társaid ünneplik az alap-, mérnöki és mesterdiplomákat, és mi évekig keményen dolgozunk mindenféle viszonyítási alap nélkül.
És milyen tudni, hogy a többi osztálytársad már végzett, de a te utad még nem ért véget?
Őszintén szólva egyáltalán nem érzem így. Ez a lépés már önmagában is hatalmas változás az életemben, sok ajtó megnyílt előttem, sok stressz alábbhagyott, és szeptemberben elkezdek dolgozni is, szóval a tisztán diákéveim a végéhez közelednek. Persze jövőre még vannak fogászati vizsgáim, ami egyáltalán nem lesz könnyű, de most még nagy megkönnyebbülést érzek. Legalábbis most.
Milyen területen szeretnél karriert építeni? Vagy mindkettőt egyszerre tudod használni?
Szeptemberben kezdek a Szájsebészeti és Állcsontsebészeti Tanszéken. Korábban egyáltalán nem gondoltam erre a területre, de hatodik osztályban rájöttem, hogy élvezem a sebészeti területeket, és egyúttal a terület az orvostudomány számos olyan aspektusát összekapcsolja, amelyek érdekeltek és szórakoztattak a tanulmányaim során. Emellett az általános orvosi ismereteimet is alkalmazhatnám ezen a területen, mivel ez egy nagyon összetett terület, amely gyakran olyan súlyos állapotokat old meg, mint a polytrauma, az orofacialis daganatok és sok más. Ugyanakkor lassan elkezdem képezni magam az esztétikai orvoslásban, amivel a jövőben szintén szeretnék foglalkozni.
Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?
Szeretek mozogni, mostanában főleg jógát, pilatest, sétákat, de csoportos órákat is. Szeretek utazni, városokat megismerni és a természetben lenni. Az utóbbi időben az Instagram @medfitcharlie oldalam is a hobbimmá vált, ami hatalmas motivációt jelent számomra.
Elég aktív vagy a közösségi médiában, miért döntöttél úgy, hogy megosztod az utad?
Természetemnél fogva nagyon kreatív ember vagyok, és szeretek másokat motiválni és inspirálni, ami engem is motivál. Régóta gondolkodtam egy Instagram-fiók létrehozásán, de valószínűleg nem volt hozzá elég bátorságom, kicsit féltem a környezetem, a karról érkező osztálytársak stb. reakciójától. Ezért sokáig nem meséltem senkinek a fiókomról, de most már persze szinte mindenki tud róla. Most hihetetlenül örülök, hogy megtettem, és jobban sajnálom, hogy nem kezdtem el korábban (nevet). Boldoggá tesz, amikor megoszthatom a tapasztalataimat, néha nehezen megtalálható információkat, és mindenekelőtt motiválhatok másokat céljaink és álmaink elérésére. Ez a visszajelzés nagyon energikussá tesz, és én magam is jobban vágyom arra, hogy aktív legyek az életemben.
Van valami, amit szeretnél mondani az orvosoknak és a leendő orvosoknak?
Élj az orvosláson kívül is! Kövesd a hobbijaidat, menj ki a barátaiddal, ne félj kipróbálni magad klubokban, látogass el rendezvényekre, a kar által szervezett sportfoglalkozásokra, vegyél részt Erasmus programban vagy külföldi szakmai gyakorlaton, egyszóval próbálj ki bármit, ami felkelti az érdeklődésedet. Minden a prioritásokon múlik. Nemcsak jobb életérzésed lesz, sok új élményt, barátot és kapcsolatot szerzel, hanem jobb emberekké és nem utolsósorban orvosokká is válsz. Nem kell feladnod az életet, épp ellenkezőleg. A legsikeresebb emberek (és a legelégedettebbek) azok, akik nem félnek aktívak lenni.
Nagyon szépen köszönöm az interjút.
@medfitcharlie
A cikket készítette: Jana és Daniela
